Józsi mesélte, hogy manapság már olyan is van, hogy virtuális asszisztens.
Ugyan már! Nálam már ott elbukott a téma, hogy virtuális. Hogyan fogok szaftos történeteket mesélni a haveroknak péntek este a klubban, ha az asszisztensemet még csak nem is látom? Mi ebben így a pláne?
Arról nem is beszélve, hogy még a kávémat sem hozza be. Nyomhatom én a gombot, tölthetem én a tejet. A fene vigye el, most még a cukor is elfogyott!
Ma már nem kell faxolni, gépelni – vagy nem ez az, amit egy titkárnő elvégez? Ül itt mellettem és pötyög valamit reggeltől estig. Ez a dolga, nem igaz?
Micsoda ötlet! Virtuális asszisztens! Online személyi asszisztens! Megbolondult itt mindenki?
Már rég a mai Facebook posztomat kéne szerkesztenem, erre felhúztam magam ezen a fura ötleten és elment vele az időm! Próbálom elképzelni, hogy Mucika otthonról szalad a kinyomtatott lappal és persze a kávémmal, de sehogy se megy. Míg ezen töprengtem hirtelen dél lett. Tessék, megint kapkodhatok!
Ráadásul ki kéne adnom ma még 8 árajánlatot és a levelezésemet is át kéne néznem. Persze nekem, mert ki más tenné ezt meg helyettem? Nyilván ezek is rám várnak!
Rohan az idő
Most nézem, már délután három óra van! Mindjárt vége a napnak. Elfelejtettem megrendelni a sushi-t estére. Az asszony megöl! Mikor fogom én felhívni azt az ügyfelet, akinek két hete megígértem, hogy átküldöm az összeállított anyagot? Fel kell hívnom, mert még esélyem sem volt kigyűjteni a számára szükséges információkat. Valamikor összerakom.
… Virtuális assziszents, mi? Hol van nekem arra időm! …
Csörög a mobilom. Jaj, ne már! Megint Józsi!! Nem, ezt nem veszem fel, mert már annyiszor kértem a türelmét! Ez most már tényleg állati ciki. Majd holnap talán lesz rá időm. Majd visszahívom.
Most rohanok haza. Már el is késtem. Fél órája ott vannak a vendégeink. És még a félretett sushi-ért is rég be kellett volna ugranom. A minőségi sushi ugrott, az lesz, amit még valahol kapok.
Ha Te nem akarsz úgy járni, mint Józsi haverja, akkor olvasd el ezt is!
